full screen background image
Keresés
2019 október 19 - szombat
  • :
  • :

Köldökzsinórkötelék

Köldökzsinórkötelék

Köldökzsinórkötelék – Decsi Kiss János írása. 3K Magazin II. évfolyam 8. szám.

Az újra kezdésbeli reménység hálát adó nagyszerű érzésével írom :2016.január. Ma már nem elseje van. Második napja ez esztendőnek. Megáldott. Áttörést hozó. Ezt kértük.

Imádságos hangulatú telefonban. Meleg László hívott. Akartam. Meglett. Ne én keressem. Jobb nem kérve kapni! Legyen ez közös ima. Újév napján volt. Mindenki visszatekint a múlt időkre. Illik. Belső kényszer. Nekem az új és újabb emberekkel való kapcsolataim jelennek meg először. Nem szedtem, nem akartam a sorrendet.

Idén már élesen, pontosan rajzolódott ki bennem a kiszolgáltatottság érzése. Tudatosult. Emberfia nincs aki megtudná akadályozni a természeti katasztrófákat. Ezekből éppen az év végén jutott bőséggel szerte a világon. Ugyanígy a népvándorlásból. Érthetetlen. Vannak természetesen érthető magyarázatok. Magyarázkodások. Öldöklés. Migránsok. Újkori, vagy mondhatni napjainkban mindennapivá lett fogalom. Már természetes alapja a híradásoknak. Jönnek, mennek. Maradnak. Segélyszolgálatok.

Küldetéstudatú karitatív szervezetek egyik oldalon. Terrortámadások a másikon. Mellettem Anyám Apám. Békesziget. Hitetem. Élem. Örülök a szolgálatomnak. Vissza nem térő lehetőségének. Nem én fogalmaztam. Elfogadom. Köldökzsinorkötelék. Így kezdődött. Megszültek. Gondoskodtak. Visszajár. Van más módja is. Én választottam. Naponta üvöltözök Anyámmal. Nehezen fordulok Apámhoz. Demencia. Diagnózis. Ebben az állapotban van. Lassú, folyamatos romlás. Prognózis.

Hatvannyolc év Anyám mellett. Én önző alaknak tartom magam. Anyai örökség. Apám friss memóriája döbbenetes. Vágyott örökség. Nagyapám hasonló állapotú volt. Én akkor hazafiúi kötelességemnek tettem eleget. Ma ilyen nincs. Zsoldosok vannak. Pénz. Pénz. A ketté osztott ország. Sodródni lehet. Kell. Van fenn és van lenn. Megálltam félúton. Áttörés éve lesz. Imádkoztam tizenkét órával ezelőtt. Vajon milyen íráskényszer hajt ezekre a „dokumentatívprózaimákra” ? Miért a közlési vágy? Másokban miért? Nem merünk megszólalni? Miért hallgat Magyarországon nyolcmillió ember? Miért kétmillió igyekszik valótlanságot ráerőltetni a „magyartestvéreikre”? Nem válaszokat írok magamnak, hanem a honismereti kutatóknak. Egyszer rátalál valaki. Unokák. Remélem. Mind a kettő különös áldással bír. Látnivaló.

Most a próza műfaja próbál bennem magasodni. Lírára vágyom. Rátalált szemérmetlenségre. Nem tolakodóra. Visszhangzóra. Karnyújtásnyira van. érzem. Képalkotásra sarkantyúzó! Induló lépéstelen dadogások. Csak életrendezte képek. Valóság visszapillantásban is miért éppen így, választ nem váró kérdések sora. Minden másként van. Nem az én akarásom. Szálkai központú kötődések. Számosak. Számtalanok. Egyesületek. Szervezetek. Kis és nagyvállalkozások. Intézmények. Feladatokat megfogalmazók. Helyi és országos érdekeltségűek. Szekszárdi Ipartestület. Tm. Önkormányzat. Országos Ipartestület és nemzetközi partnerei. EU. Pont a megyei önkormányzatnál.

Kormányhivatal. Prevenciós szervezet. Pályaorientáló tematikus tábor Szálkán. Szakképzés ízelítő. FHB ifjúsági számlanyitó kapcsolatok oktatási intézményekkel. Kamarákkal. Minisztériumi emberek. Államtitkárok. Hoppál Péter. Horváth István. Puskás Imre. Potápi árpád. Aradszki András. „3K” egy-egy interjú alanyai voltak. Igen. „3K” posztmodern online magazin főszerkesztője vagyok. Csak így szerénytelenül. Ja, hogy hálaadással mondom! Teszem! Élem! Ennek jött el a rendelt ideje, hogy gyermeki kötelességnek mondott szolgálatomhoz egyensúly legyen! Soli Deo Glória!

Decsi-Kiss János




Read previous post:
Close