full screen background image
Keresés
2017 szeptember 24 - vasárnap
  • :
  • :

Andrásfalvy Bertalan visszatért Bogyiszlóra

Andrásfalvy Bertalan visszatért Bogyiszlóra

2017.01.22. Prof. dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós a Bogyiszlói Népfőiskola szervezésében január 18-án látogatott a faluba, ahol egész estés előadást tartott az érdeklődőknek.

A néprajztudós Andrásfalvy professzor életműve ezer szállal kötődik Tolna megyéhez. A Sárköz és a Duna mente kultúrája, így Bogyiszló is kutatási területei közé tartozik. Könyvei és cikkei megkerülhetetlenek a magyar történelemmel és a magyar kultúrával foglalkozók számára. A professzor bátran vitatkozik az aktuális mezőgazdasági és vízgazdálkodási trendeket hirdetőkkel, hiszen ezek, véleménye szerint, a vidék, a falusi életforma széthullásához vezetnek.

Az előadást a Magyar Tudományos Akadémia ökológus kutatója, Varga Anna vezette fel. Varga a hazai fás legelőket tanulmányozza, így került Bogyiszlóra is. A helyiekkel összefogva kezdte meg a Kasztói őstölgyes felmérését a falu határában. Eredményeit az iskolai oktatásba is átülteti. Mióta megérkezett, még inkább pezseg az élet Bogyiszlón.

Fiatalok és idősek fedezik fel ismét környezetüket és azt az életformát, ami valaha fenntarthatóan szolgálta a falut. Az együttműködés olyan jól sikerült, hogy a 2016-os Év Fája versenyen a szép második helyezést hozta el a település. A megmérettetésen való elindulást a falubeliek kezdeményezték. A 2200 fős Bogyiszlót egy budapesti platán előzte csak meg.

Előadásában Andrásfalvy messziről indult, és egészen közelre, Bogyiszlóra érkezett meg. Elmondta, hogy pályája során számos ellentmondással találkozott a történetírásban és a néprajzban. A legutóbbi évszázadok történetírása lóhátról kiabáló, karikalábú emberekként mutatta be a honfoglaló magyarokat, akiknek az egyenes járás is nehezére esett volna az eke szarva mögött.

Ezzel szemben a tárgyi, nyelvi és írásos bizonyítékok egy földművelést, vallást, vízgazdálkodást jól ismerő népről tanúskodnak. Andrásfalvy szavaival ezt a magas kultúrájú ősembert találjuk még száz-kétszáz éve is Magyarországon, különösen a Sárközben.

Varga-Anna-2Varga Anna. Fotó: Schell Gergely

Elmondta, hogy általános nézet szerint a magyar kultúra hordozója kizárólagosan a szűk nemesi vagy rendi réteg volt, ám ennek ellenkezője mellett rengeteg bizonyíték szól. Véleménye szerint kirajzolódik egy határozott magyar öntudattal rendelkező falusi parasztság képe, akiket végül a nagybirtok-rendszer létrehozása szorított vissza. Ezek a falusi emberek a mai fogalmaink szerint is fenntartható életet éltek, hiszen a vizek mentén gazdálkodó, vadászó-halászó- gyűjtögető ember bizonyíthatóan tiltotta az erőforrások kizsákmányolását.

Egészen közeli idők népszokásai is őrzik ezt a hozzáállást: a fumonyászás, azaz a vadkacsák, vadludak tojásainak összegyűjtése során tilos volt a fészkeket teljesen kifosztani. A Kárpát-medence falusi embere a rengeteg napsütés és az évenkénti többszöri áradás segítségével termelte meg ennivalóját. Nem eladásra, nem exportra termelt, mint a nagybirtok gazdái, akik végül lecsapolták az értékes mocsarakat és beszántották a halastavakat is.

Az a bogyiszlói gazda, akinek harminc úgynevezett kertje is volt a falutól az Alföld belsejéig, soha nem éhezett.

A közösen használt területek annyi embernek adtak munkát és megélhetést, hogy fel sem merült a pénzfelhalmozás szükségessége. Így a természet kizsákmányolásának szükségessége sem.

Csemeték a kasztói őstölgyesben, mögöttük a „vándorló fák”, vagyis az őstölgyes. Egyre többen „fedezik fel ismét környezetüket” Bogyiszlón. Fotó: Schell Gergely

Az előadás legfontosabb része minden bizonnyal az ártéri vagy fokgazdálkodás bemutatása volt. Míg a történelemkönyvben megemlékezünk róla, hogy az ókori Egyiptom gazdagságát az áradó Nílus által lerakott fekete iszap adta, saját esetünkben egyszerűen megfeledkezünk erről.

A folyamszabályozás után egyszerűen keresztülvezetjük a vizet az országon ahelyett, hogy szétterítenénk, tárolnánk, öntözésre felhasználnánk. Az értékes anyagok nem kerülnek vissza az iszappal a termőföldre, ettől a talaj egyszerűen kimerül, a megtermelt élelmiszerek beltartalmi értéke pedig lecsökken. Itt, a Duna mentén még láthatóak a fokgazdálkodás nyomai, ha maga az életforma el is tűnt már szinte teljesen.

Érdekes tény, hogy ennek a valóban fenntartható gazdálkodási módnak egyes elemei újra és újra felbukkannak más országok mezőgazdasági kultúrájában is, mint a fenntartható vagy biogazdálkodás lehetőségei.

Az előadás végén a szervezők megköszönték a két kutató munkáját, előadását. Aki könyvet hozott, dedikáltatta. Előkerült a bogyiszlói tejfölös kalács és a vörösbor. Ezt követően jó érzékkel kinyitották a szomszéd helyiséget, ahol a Bogyiszlói Hagyományőrző Egyesület emlékszobája található.

Amikor beléptem, egy idősebb férfi finoman megfogta a karom, és mielőtt körülnézhettem volna, egy fényképtablóhoz vezetett. Ők már nem táncolnak velünk, mondta. Meghatódtam azon, hogy a több tucat serleg, díszoklevél és kitüntetés között állva neki az volt a legfontosabb, hogy ezekhez a fotókhoz vezesse el az idegent. Mindannyian érezzük, hogy valami visszatért Bogyiszlóra.

Szerző: SCHELL GERGELY, TOLNA. A képek a szerző felvételei.




Címkék: Bogyiszló, előadás, hagyomány, kultúra, Magyarország, Mezőgazdaság, Sárköz
Close