full screen background image
Keresés
2017 november 19 - vasárnap
  • :
  • :

Az erdőkárosító tuskógombák genetikáját vizsgálták szegedi és soproni kutatók

Az erdőkárosító tuskógombák genetikáját vizsgálták szegedi és soproni kutatók

2017.11.04. Szegedi és soproni kutatók a tuskógombák genetikáját vizsgálták, hogy kiderítsék, milyen evolúciós örökség rejlik rendkívüli erdőkárosító képességeik mögött.

A Nature Ecology and Evolution című tudományos folyóiratban megjelent eredményeik hosszabb távon hasznot hozhatnak a növénykárosító gombák genomevolúciójának feltárásában és segítik az erdészeti védekezést, valamint a komplex soksejtűség eredetének megértését is – olvasható az Magyar Tudományos Akadémia MTI-hez eljuttatott közleményében.

A tuskógombák (Armillaria-fajok) az északi mérsékelt égöv legjelentősebb erdőpusztítói közé tartoznak, rizomorfokkal, vagyis gombafonalakból összeálló gyökérszerű nyúlványokkal kutatnak új táplálékforrások után. A rizomorfok hatalmas területeket képesek behálózni. A világ ma ismert legnagyobb kiterjedésű szárazföldi élő szervezete egy oregoni Armillaria-egyed, amely csaknem 10 négyzetkilométeren terül el.

Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában dolgozó Nagy László és kutatótársai, a Soproni Egyetemmel együttműködésben (Sipos György vezetésével) négy Armillaria-faj örökítőanyagát vizsgálták, genomjukat 22 másik gombafajéval hasonlították össze.

Az Armillaria-fajok a fehérkorhasztó gombák közé tartoznak, vagyis képesek a növényi sejtfal minden komponensét – a cellulózt, a hemicellulózt és a lignint – bontani. Emellett gyakran azzal tudnak versenyelőnybe kerülni más gombákkal szemben, hogy az élő fákat is megtámadják.

A kutatásból kiderült, hogy az evolúció során az ezen folyamatokért felelős gének e gombafajok örökítőanyagában egyre több és több példányban jelentek meg. Az élő fák megtámadásában kulcsszerepet játszó gének és enzimek megismerése később akár védekezési lehetőségeket is adhat az erdészek kezébe.

A kutatók feltárták a rizomorfok fejlődésének genetikai hátterét is.

Eredményük szerint a rizmofrok szerkezete összetettségének háttérben ugyanaz az ősi genetikai eszköztár áll, amely a termőtest szerkezetének kialakításában is szerepet játszik. Vagyis, ellentétben az uralkodó nézettel, a rizomorfok kialakulásának hátterében nem új gének állnak, hanem a már meglevő gének szabályozása változott meg ún. génregulációs hálózatok újrahuzalozása révén.

Ez a felismerés nemcsak az Armillaria-fajok rendkívüli terjedési képességeit segíthet megmagyarázni, de sokat elárulhat a termőtestek kialakulásának mechanizmusáról, sőt, általában a komplex soksejtűség eredetéről is.

Fotó: Alchetron

MTI




Read previous post:
Close