full screen background image
Keresés
2018 november 16 - péntek
  • :
  • :

Decsi Kiss Mária munkássága és a titokzatos Lengyeli kultúra is bekerült a megyei értéktárba

Decsi Kiss Mária munkássága és a titokzatos Lengyeli kultúra is bekerült a megyei értéktárba

2018.11.09. A Tolna Megyei Értéktár Bizottság soros ülésén hét település 17 értékéről döntött, melynek eredményeként a Tolna Megyei Értéktár három kategóriában újabb 13 értékkel gyarapodott. Írásunkban a Kulturális örökség kategóriában az Értéktárba került értékeket mutatjuk be.

2018hirdetés

Kulturális örökség kategóriában került az Értéktárba Decsi Kiss Mária gyöngyékszerkészítő munkássága, a Tolnai Kékfestő Műhely Bezerédj Amália munkássága, illetve a Lengyeli kultúra. Az Épített környezet kategóriában a bikácsi evangélikus templom, a szedresi Balogh (Illés)- kastély, és a római katolikus kápolna került az Értéktárba. Természeti környezet kategóriában került az Értéktárba a kurdi pannóniai üledékek ősmaradványai, a Kistápéi láprét, a bikácsi Ökör-hegy, a Kistápéi Zichy-kastélypark, valamint a szedresi Ős-Sárvíz és a Tarkasáfrányos.

Írásunkban a kulturális örökség kategóriában az Értéktárba került értékeket mutatjuk be.

Decsi Kiss Mária gyöngyékszerkészítő munkássága

A sárközi gyöngygallérok és gyöngyből készült viselet kiegészítők (a fenti képen) a mai Magyarország területén egyedülállóak. Ennek bizonyítéka, hogy a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felkerült Sárköz népművészete: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet örökségelem fontos, kiemelt részeleme. Elkészítésük feltételezi a néprajzi, viseletkultúra háttéranyagának ismeretét, megkívánja az alázattal végzett kutatómunkát, a megszerzett ismeretek továbbadását oktatások, előadások, pályázatok, kiállítások formájában.

Decsi-Kiss Mária mindezeket folyamatosan, eredményesen végzi mind a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület tagjaként, mind pedig alkotó magánemberként.

1970-ben került Sárközbe. A gyöngyfűzés mellett véletlenül kötött ki. 1992-ben családi nyári ifjúsági alkotótelepet indítottak Szálkán, ahol a szakmai programok mellett önként vállalt feladatukká tették a környék népi kismesterségeinek megismertetését, és azok alapjainak tanítását. Azóta vezeti a gyöngyfűző foglalkozásokat, ami arra is ösztönözte, hogy saját tudását gyarapítsa, gyűjtse a még fellelhető mintákat.

1997-98-ban a Magyar Művelődési Intézet és a bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Ház közös szervezésében meghirdetett népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyamot végezte el, amelynek zárásaként szakdolgozatot írt a sárközi gyöngygallérokról.

Több, mint 20 éve a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület tagja. Az egyesület keretein belül országos gyöngyfűző táborokat szervez minden évben, ahol a sárközi gyöngygallér fűzését tanítja, szakmai irányítója és lebonyolítója a „Berekai Éva” Országos Népi Ékszer Pályázatnak. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Hagyományok Háza felhívására gyöngyfűzők javaslatára lett a Népi Ékszer Szakmai Bizottságnak 2004-ben, majd a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya felkérésére az ékszer szakág bíráló bizottságának is tagja.

2011-12-ben összefogta az öt sárközi település szellemi kulturális örökség munka­ csoportját, majd segítségükkel elkészítette a felterjesztést, melynek következtében Sárköz népművészete: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.

Népi iparművész címet szerzett 2000-ben.
2010-ben Király Zsiga-díjat kapott.
2011-ben Tolna megye művészetéért díjban részesült.
Idén megkapta a népművészet mestere kitüntetést.

Tolnai Kékfestő Műhely

Magyarország legöregebb még ma is működő kékfestő műhelye az 1810-ben alapított Tolnai Kékfestő Műhely. Napjainkban az eredeti hagyományokat követve dolgoznak a hatodik generációként Horváth Tiborné (Nagy Mária) és Horváth Tibor kékfestő népi iparművészek, a hetedik generációként pedig Reha Erika és Horváth Balázs kékfestő népi iparművész.

Műhelyük különlegessége, hogy a mai napig a régi 11 tonnás mángorlóval, két mintázó állvánnyal („sasi”) és négy festőkáddal(„küpa”) működnek. Kizárólag a régi családi mintafákat használják, amelyből több mint ötszáz darab áll a rendelkezésükre. Magyarországon évtizedek óta kihalt mesterség a kékfestő nyomóminta készítő, így ezek a mintafák pótolhatatlan darabjai történelmüknek.

A képen Reha Erika kékfestő. 

A mai kor igényeit figyelembe véve nemcsak pamut és lenvászon anyagokat, hanem hagyományos kékfestő technológiával – Magyarországon egyedülálló módon- egyéb természetes anyagokat, mint például selyem kendőket, sálakat, szatén anyagokat, bőrt, pólókat és farmereket is festenek. Műhelyüknél található Magyarország legrégebbi kékfestő szakboltja.

A Tolnai Kékfestő Műhely szerepel az Unesco Szellemi Kulturális Örökségének nemzeti listáján.

Bezerédj Amália munkássága

Bezerédj Amália (Szentivánfa, 1804. április 15. – Máriavölgy, 1837. szeptember 21.) a reformkor klasszikus műveltségű nemesasszonyai közé tartozott. Költő, pedagógiai író, az első magyar gyermekkönyv, A Flóri könyve szerzője. Későbbi férje, Bezerédj István joggyakorlatot folytatott Amália édesapjánál. Barátság, majd szerelem szövődik, végül 1821-ben Szombathelyen házasodnak össze. A fiatal pár Tolna megyei Hidjára költözik, amely. a kulturális élet központja is lesz. 1830-tól az országgyűlések idejére Pozsonyba költöznek, hiszen Bezerédj Istvánt a vármegye követének választják. Részt vesz férje politikai törekvéseiben, különösen a művészeti nevelés és a nőnevelés kérdései iránt érdeklődik. Női sorsokat bemutató, német nyelvű novellákat, elbeszéléseket ír.

1833-34-ben Amália kezdeményezi Szekszárdon egy gyermeknevelési intézmény alapítását, és meggyőzi Augusz Antalt, alapítsa meg az első szekszárdi óvodát. Kislányuk, Floriana megszületésével fordul érdeklődése a pedagógia felé.

Magyar nyelvű meséket, történeteket, verseket ír gyerekeknek, és kidolgozza egy kisdedóvó intézet létrehozásának részleteit. 1836-ban készül el Flóri könyvének kéziratával, melyet kislányának és a hídjai jobbágyok gyermekeinek írt. Ez majd csak halála után jelenik meg nyomtatásban. Betegsége súlyosbodik, de az ágyban töltött órákban is csak egyre ír. Testvére, Etelka és férje segítségével együtt alapítják meg az első magyar falusi óvoda-iskolát, a Hidjapusztán 3-9 éves gyermekeknek. 1837-ben Amália a tolnai óvóképző és példányóvoda megszervezésébe is bekapcsolódik. Szeptember 8-án a gyengélkedő, tüdőbeteg Amália gyógyulást remélve Máriavölgybe utazik. Szeptember 21-én hunyt el. Később a hidjai temetőben helyezik végső nyugalomra.

Felesége korai halála után, Bezerédj István annak kéziratait sajtó alá rendezte. 1839-től sorra jelentette meg irodalmi hagyatékát, köztük a Flóri könyvét is, mely 16 kiadást ért meg.

A Lengyeli kultúra

A Lengyeli kultúra a kőkor és a rézkor határán tényleges elterjedési területén is túlmutatóan meghatározó hatással volt egész Közép-Európa őskori történelmének alakulásár, így régészeti anyagának feltárása, elkülönítése az egyetemes kulturális örökségnek is egy nagyon fontos része.

A Dunántúl jelentős részén a késő neolitikum végét és a kora rézkor elejét meghatározó Lengyeli kultúrát Wosinsky Mór az általa 1882-től feltárt őskori temető sírjaiban és a hozzá tartozó településen talált leletek alapján különítette el és nevezte el a közeli Lengyel községről, ahol a terület birtokosa, gróf Apponyi Sándor kastélya is állt. A lelőhely felfedezése egy véletlennek köszönhető, mint azt a tudós pap leírja életrajzában: „…Gróf Apponyi Sándorral egy sétakocsikázást téve nagy kiterjedésű lengyeli erdejében, egy ősi földvárnak nyomait pillantottam meg, s nagy örömmel figyelmeztettem erre a grófot… Nézetem beigazolására engedélyt kértem a gróftól mint a föld tulajdonosától próbaásatás végzésére, s miután néhány napi ásatás végzése után számos érdekes lelettel kétségtelenül beigazolhattam állításomat, a gróf nemcsak teljhatalmat engedett e területre, hanem az ásatásokkal felmerült összes költséget is magára vállalta.”

Ma már a kutatás számára egyértelmű, hogy a kőkor és rézkor közötti átmenet idején, majdnem az egész Kr. e. V. évezredben a Lengyeli kultúra népessége jelentős szerepet játszott a szellemi és anyagi javaknak a Délkelet- és Közép-Európa közötti közvetítésében, így a közvetlen elterjedési területén túl is jelentős hatással volt egész Közép-Európa késő neolitikus és kora rézkori kultúráinak formálódásában, egyetemes őstörténeti jelentősége is éppen ebben áll.

A Szlovákián át Lengyelországig terjedő területet elfoglaló kultúra értelmezése, időrendje, belső felosztása az egyes országok kutatásában, de még egyes kutatók szerint is eltérő. Cseh-morva területeken például a hasonló leleteket Jaroslav Palliardi feltárásai alapján morva festett kerámiának nevezte el. A változó elnevezésektől függetlenül mindenütt a Lengyeli kultúra meghatározó formai jegyei közé tartoznak a festett-, és ritkábban a vésett díszítés, magas csőtalpon álló lapos tálak, a kettőskúpos testű, tölcséres peremű edényeken a perem illetve a hasvonal alatt ugyancsak gyakran megfigyelhető négy kis bütyök.

Wosinsky Mór nemzetközi jelentőségű úttörő kutatásait a Dunántúlon számos további feltárás követte (Zengővárkony, Aszód, Csabdi, Mórágy, Sé, stb. amely kört az utóbbi évek autópályás feltárásai tovább bővítettek), azonban a Lengyeli kultúra időrendjére, temetkezési szokásaira, leleteire vonatkozó legfontosabb megállapításai még a 21. században is szinte változatlan formában elfogadottak.

Hamarosan az Épített környezet, illetve a Természeti környezet kategóriában az értéktárba került értékekről is bővebben olvashatnak.

Forrás: Tolna Megyei Önkormányzat – Tolna Megyei Értéktár Bizottság




Read previous post:
Close