full screen background image
Keresés
2017 július 21 - péntek
  • :
  • :

Gorbacsov és a Peresztrojka – egy kudarcba fulladt kísérlet története

Gorbacsov és a Peresztrojka – egy kudarcba fulladt kísérlet története

2017.01.29. Mihail Gorbacsov a 20. századi világtörténelem egyik legellentmondásosabb politikusa. Egy biztos, mi magyarok – ahogy az egykori „keleti blokk” többi országa is – a Nobel-békedíjas szovjet-orosz politikusnak köszönhetjük, hogy 1989-ben békésen zajlott le a rendszerváltás.

„A Peresztrojka. Kísérlet egy diktatúra demokratizálására és következménye: a Szovjet birodalom széthullása” címmel tartott előadást Bebesi György, a PTE Bölcsészettudományi Karának docense szerdán a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban.

Kevés olyan ellentmondásos személyiséget tart számon a világtörténelem, mint Mihail Gorbacsov, akit az Amerikai egyesült Államok díszpolgárának választottak meg, és akit hazájában, Oroszországban az emberek többsége azért nem szeret, mert a – Szovjet –  birodalom szétbomlasztóját látják benne – mondta el felvezetőjében Bebesi György.

A jogász végzettségű Gorbacsov, aki a KGB levéltárában is dolgozott, ám a szervezet ügynöke nem volt, a sztavropoli kerület első titkáraként jó kapcsolatokat szerzett a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) legfelsőbb vezetőivel. Gorbacsov annak a Jurij Andropovnak volt a kiszemeltje, akinek nagy szerepe volt abban, hogy 1956. őszén a szovjet csapatok megszállták Magyarországot, és aki 1982-ben az SZKP főtitkára lett.

Gorbacsov 1985. márciusában, szovjet mércével igen fiatalon, 54 évesen lett az SZKP főtitkára Konsztantyin Csernyenkót követve a poszton. Jó érzékkel választotta ki a vezetőket, Andrej Gromiko külügyminiszter helyére például a grúz Eduard Sevardnadzét nevezte ki. Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése után reformok végrehajtását javasolta, programját uszkorenyije-nek, vagyis magyarul gyorsításnak hívták.

Miközben a Szovjetunió űrrakétákat és korszerű tankokat gyártott, az üzletek kongtak az ürességtől.

Egyik első intézkedéseként alkoholtilalmat vezettek be az országban, ami Bebesi György szerint hatalmas öngól volt egy olyan országban, ahol szinte minden férfi és a legtöbb nő rendszeresen ivott. Az intézkedést végül 1988-ban azért vonták vissza, mert az alkoholeladásból származó bevétel nagyon hiányzott az országnak, mely ekkor még javában fegyverkezési versenyt vívott az USA-val. Utóbbi gazdaságát egyébként csak fűtötte a verseny, míg a Szovjetunió gazdasági erejét lekötötte – tudatta a docens.

Az ezt követő időszakot nevezik a Peresztrojkának, ami magyarul átépítést, átalakítást jelent. Gorbacsov ennek keretében akart egy szocialista keretek között működő piacgazdaságot létrehozni – fogalmazott Bebesi György. Az enyhülés részeként immár szabadon lehetett publikálni írásokat és újságot kiadni. A következmény: azonnal kritikus hangvételű írások sokasága jelent meg az újra erőre kapó médiában. Gorbacsov hitt abban, hogy a helyzet menthető és a demokratizálódás lehetséges, ám intézkedései nyomán azonnal mutatkozni kezdtek a szétesés jelei. Ennek következményeként pedig rengeteg ellenlábasa akadt a párt- és államapparátusban.

A kiterjedt szovjet bürokratikus rendszerben dolgozó 17 millió állami alkalmazott, közte 8 millió „kiváltságos” ugyanis a tömeges leépítéstől tartva abban volt érdekelt, hogy ne történjen változás.

Gorbacsov, vagy ahogy csúfolták, a „foltos fejúű” Szakított az úgynevezett Brezsnyev-doktrínával is, mely szerint a birodalom érdekeit minden áron, akár katonai beavatkozással is megvédték. Ehelyett bevezette az „éppen elégséges védelem” fogalmát, illetve gyakorlatát. Gorbacsov a társadalmi közhangulat javítása jegyében felszámolta a gulág rendszert és a kritikus hangú értelmiségiek kényszergyógykezelésnek való alávetését. Emellett a sztálinista rendszer áldozatait is rehabilitálta. Továbbá 89′-ben kivonta a csapatokat Afganisztánból, ahol lehetetlenség volt megnyerni a háborút, melyről az enyhülésnek köszönhetően egyre több rossz hír jutott el az elégedetlenkedő lakossághoz.

Gorbacsov rendezte a Szovjetunió külügyi kapcsolatait, konszolidálta viszonyát az Egyesült Államokkal, Izraellel és Kínával is. Az USA-ban díszpolgárrá is avatták. Ezek hatására külföldön, főként a „nyugati világban” nagy népszerűségre tett szert.

Az ideológián is változtatott, az idealista fejlett szocializmus fogalma helyett bevezette a piaci-, vagy demokratikus szocializmus fogalmát. Tette mindezt azért, mert addigra az utca embere már belefásult abba, hogy folyton arról hall, hogy milyen fejlett világban él, miközben az üzletek kongtak az ürességtől.

1988-ban biztosította a szabad vállalkozások létrejöttét, az embereknek 1920. óta először lehetett magántulajdona a Szovjetunióban. Ez a lépése is balul sült el, ugyanis erre úgy tekintettek, hogy legalizálta a csencselést, amit a szovjet emberek korábban csak titokban folytathattak. Gorbacsov a korábbi, tervgazdasággal szemben, melyben az állam megmondta a vállalatoknak, hogy mit és mennyit kell gyártaniuk, önállóságot adott a cégeknek és vezetőiknek. Erre viszont az állami vállalatok vezetői saját vagyonként kezdtek el a cégek tulajdonára tekinteni és ennek megfelelően bántak azzal.

A 15 országot tömörítő Szovjetunóban ekkor már előbukkantak a nemzetiségi kérdések is, a törzsi klánok rendszerén alapuló országok vezetői piacgazdaságot szerettek volna és függetlenedésre törekedtek.

Gorbacsov úgy hitte, a probléma úgy oldható meg, ha nyugati mintára parlamenti és elnöki rendszert hoznak létre. Ekkor (1988) lett pártfőtitkárból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségének elnöke. 1989-ben pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökévé választották. Ám eddigre elkésett, lépései csak elősegítették a birodalom további bomlását. Minden egyes általa bevezetett reform csak a bukás felé vitte az országot. Közben ellenlábasa, Borisz Jelcin is egyre feljebb jutott a hierarchiában. Emellett 1990-91-ben erős, több milliós bázisú, a Szovjetunió megmentéséért küzdő mozgalmak bontakoztak ki.

Bebesi György. Fotó: Wosinsky Mór Megyei Múzeum – Retkes Tamás

Gorbacsov ekkor, 1991. tavaszán népszavazást írt ki, melyben egy újfajta államalakulat, a Szuverén Államok Szövetsége jött volna létre az év augusztusában. A népszavazáson a szavazásra jogosult lakosság 80 százaléka részt vett, 76 százalékuk pedig a Szovjetunió fenntartása ellen, az új államalakulat jóváhagyása mellett voksolt. Közben, júniusban Borisz Jelcint választották meg az Orosz Föderáció elnökévé.

Az új államalakulat viszont már nem jöhetett létre, mert Gorbacsov távollétében augusztusban puccsot hajtottak végre a Szovjetunió fenntartása iránt elkötelezett katonai vezetők. A kétnapos, sikertelen puccs ideje alatt több tagköztársaság is kikiáltotta függetlenségét, amit nem sokkal később már a Szovjetunió is elismert.

A puccs nyomán betiltották a Szovjet Kommunista Pártot, melynek vagyonát elkobozták.

Időközben a többi tagköztársaság is új vezetőket választott, betiltották a kommunista pártot és még erősebbé váltak a függetlenedési törekvések. Decemberben Oroszország is kijelentette a Szovjetuniótól való függetlenségét és még az ősszel megállapodás született annak megszüntetéséről.

Gorbacsov, aki ekkor már tehetetlen és hatalmát vesztett ember volt. Az 1991. december 25-én mondott televíziós beszéde egyértelművé tette a helyzetet mindenki számára. Mihail Gorbacsov ekkor azt mondta, ma egy birodalom polgáraiként fekszenek le az oroszok, de másnap egy másodrendű állam polgáraiként ébrednek fel. Gorbacsov ezen televíziós beszéddel búcsúzott az elnöki szereptől.

A szovjet parlament utolsó ülésére december 26-án került sor. Ezen a napon a parlament feloszlatta magát és 1991. december 31-i dátummal kimondta a Szovjetunió megszűnését.

Bár Bebsi György szerint mi magyarok és az egykori keleti blokk többi országa is Mihail Gorbacsovnak köszönhetjük azt, hogy rendszerváltás ’89-ben békés úton lezajlott. Anélkül, hogy Gorbacsov szakított volna a Brezsnyev-doktrínával – mely szerint a Szovjetunió  érdekeit külföldön is megvédik, ha kell katonai beavatkozás árán is –, nehezen lett volna elképzelhető a békés úton történő hatalomváltás. Bebesi György zárszavában elmondta, minden egyes Gorbacsov által a Szovjetunió  megmentésére, megreformálására hozott intézkedés a saját fejére hullott vissza, ellentétes hatást kiváltva.  Az élet különös fintora, hogy a Szovjetunió és Mihail Gorbacsov bukását éppen azok a reformok okozták, melyekkel a politikus meg akarta menteni a birodalmat – zárta előadását Bebesi György, a PTE docense.

Fotó: Wosinsky Mór Megyei Múzeum – Retkes Tamás




Címkék: 1956, diktatúra, Magyarország, Mihail Gorbacsov, Nagyvilág, Oroszország, politika
Close