full screen background image
Keresés
2017 november 19 - vasárnap
  • :
  • :

Holdfény és köd – ilyen volt a novemberi Telihold Túra

Holdfény és köd – ilyen volt a novemberi Telihold Túra

2017.11.07. Éjszakai túrát szervezett az Ifjúsági Unió Szekszárd. Ráadásul nem az első alkalommal tették. A résztvevők olyan sokan voltak, hogy több busszal tudtak csak eljutni az indulási helyre. A múlt szombati Telihold Túra Kakasdról startolt el.

Este fél hétkor már rendesen sötét van ilyenkor. Egyre több túraruhába öltözött ember gyűlik össze a Makovecz által tervezett faluház tövében. A bonyhádi buszt még megvárjuk, jelzi egy láthatósági mellénybe öltözött szervező. Míg várakozunk, megérkezik a hideg, novemberi szél is, meg a bonyhádi emberek is, aztán megindulunk. A Nepomuki Szent János szobornál balra fordulunk, és útra kelünk a hegy felé.

Körülöttünk mindenféle korú túrázók. Bár a telihold bőven elegendő fénnyel világítja meg előttünk az utat, sokan fejlámpát, sőt, kézi reflektort hoznak magukkal. És ha már náluk van, használják is. Néhányan pálinkát, forralt bort adnak körbe. Már elhagytuk a falu határát, de még sokan hangosan nevetnek, viccet mesélnek és örülnek a találkozásnak.

Mindenki magával hozta a komfortzónáját: a minket állandóan körülvevő fényárt és hangzavart, ami egy pillanatra sem hagyja, hogy lelassuljunk, figyelni kezdjünk befelé és kifelé. A természet végzi a dolgát: ahogy haladunk előre, egyre többen kapcsolják ki a lámpákat és egyre nagyobb lesz körülöttünk a csend. Halk beszélgetésekké szelídül a hangoskodás, holdfénnyé a mesterséges lámpafény. Egyszerre csak benne vagyunk a tájban, megérkezünk és hazatérünk a világba.

Hirtelen vad ugrik fel az ösvény mellett, messzire szalad. Magyarországon nem kell félnie a túrázónak, hiszen a nálunk élő állatok messzire kerülnek bennünket, nem jelentenek ránk veszélyt.

A jelölt kéktúra útvonalon haladva biztonságban vagyunk, és a résztvevők amúgy is figyelnek egymásra. Ha szederinda vagy letört ág nyúlik be az útra, figyelmeztetik egymást, a tócsákat segítenek elkerülni. Közben a mélyebben fekvő területekre leereszkedik a köd.

A Bati-kereszt kilátónál. Fotó: Schell Gergely

Egy-két órával később a szurdikokban megváltozik a levegő illata, íze, és körülöttünk is fehérré válik az erdő. Mire a Bati-kereszthez érünk, tudjuk, hogy a kilátóba is csak a kaland kedvéért érdemes fellépcsőzni. Sokan megtesszük, és állunk a hideg, metsző szélben. Az emberek mosolyognak, talán mind jártak már odafönn, gondolatban látják is azokat a jól ismert hegyeket, dombokat, amelyek otthonossá teszik számunkra ezt a vidéket.

A mai, korszerű túraruhák segítenek, hogy az élmény pozitív és maradandó legyen. Bár tudjuk, hogy novemberi hideg van, nem fázunk. A magunkkal hozott forró teát is inkább csak a hangulat kedvéért vesszük elő. Elmaradnak mellettünk a szőlők, és tudjuk, percek múlva leereszkedünk a városba. A kövekkel kirakott út még a túrabakancs alatt is csúszik. A löszfalak mögött narancssárga az égbolt, ez már a jól ismert fényszennyezés.

Előbukkannak a közvilágítás lámpafényei. Mennyivel szelídebb volt a néhány órával korábban utunkat keresztező szentjánosbogár halványzöld pislákolása! A Remete-
csurgó előtt visszakapcsolom az okostelefonom, véget ért a digitális detoxikáció. Készítünk egy szelfit, és a városon át visszagyalogolunk az autónkhoz.

Különös és szép túra volt. Csendesebbek, szelídebbek lettünk mi is. Köszönjük az Ifjúsági Unió Szekszárdnak a szervezést!

Szerző: Schell Gergely. A képek a szerző felvételei.




Read previous post:
Close