full screen background image
Keresés
2017 március 25 - szombat
  • :
  • :

Minél gyorsabban segíteni a bajba jutottaknak

Minél gyorsabban segíteni a bajba jutottaknak

2017.02.23. Minél gyorsabban és hatékonyabban segíteni a bajba jutott embereknek, ez a legfontosabb – mondta el interjújában Győri Lajos, aki februártól tölti be a Szekszárdi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság tűzoltóparancsnoki tisztét.

Jól tudom, hogy Ön tolnai és családos ember?
Igen, Szekszárdon születtem 1966-ban, de tolnai vagyok. Ott élek a feleségemmel, Andreával és három gyermekünkkel, a 22 éves Richárddal, a 20 éves Adriennel és a 17 éves Márkóval.

Mi a hobbija, hogyan vezeti le a feszültséget?
Az igazi hobbim a családom és a hivatásom, de emellett is mindig csinálok valamit. Azt hiszem munkamániás vagyok, nem tudok tétlenül ülni, így mindig találok magamnak valami elfoglaltságot. Sokszor végzek különféle felújítást a családi házunknál Tolnán. Egyébként hetente két alkalommal focizni járunk barátokkal. Ilyenkor kirúgom magamból a felgyülemlett feszültséget. A kedvenc csapatom a Ferencváros.

Eredetileg is tűzoltónak készült?
Nem, Tolnán, az akkor még a Földvári Mihály nevét viselő városi gimnáziumban szereztem meg az érettségi vizsgát 1984-ben. Ezt követően kitanultam az esztergályos szakmát. Van is egy esztergagépem odahaza, de soha nem használtam.

Hogyan került ilyen messze tanult szakmájától?
Mindig is elbűvölt a tűz látványa, már fiatal koromban is nagyon szerettem tüzelni. Az akkori szekszárdi tűzoltóparancsnokot, Velencei Istvánt is jól ismertem. Ő sokat mesélt nekem a tűzoltói hivatásról, a szakma szépségeiről, így kezdtem el aktívan érdeklődni a tűzoltás iránt.

Mikor érett meg Önben az elhatározás, hogy érdeklődésének engedve mégis inkább a tűzoltást válassza?
Végül több mint 27 éve, 1990. január 1-jén kerültem a tűzoltóság kötelékébe, pályafutásomat gépkocsivezetőként kezdtem.

Hogyan alakult tűzoltói pályafutása?
Miután beléptem és gépkocsivezetőként kezdtem el dolgozni, iskola iskolát, képzést képzés követett, megszereztem a tűzoltó technikusi végzettséget és elvégeztem a PTE IGYK tanítói szakát. 1992-ben szolgálatparancsnoknak neveztek ki, ebben a beosztásban dolgoztam egészen 2012-ig, amikor a katasztrófavédelmi műveleti szolgálathoz kerültem, ahol 2015-ig szolgáltam. Ezt követően egészen tűzoltóparancsnoki kinevezésemig ismét szolgálatparancsnoki beosztásban tevékenykedtem.

Mit gondol, hány tűzesetnél volt személyesen jelen?
Amennyire össze tudtam számolni, nagyjából kétezer tűzesethez vonultam, ezek között volt több igen komoly eset is. Valahogy szinte mindig úgy alakult, hogy a nagyobb tüzeseteket más megyében éltem át, a legutóbb Tolnában 2016 januárban voltam személyesen jelen egy kiemelt esetnél, amikor is a volt Graffiti Disco épületében keletkezett tűz.

Bizonyára sok tragédiát is megélt munkája folyamán…
Igen, ez a tűzoltói munka közvetlen velejárója. 2012-ben egy buszba rohant egy autó, melyben sajnos két gyermek és az édesapjuk bennégett. Ez az eset a mai napig mély nyomot hagyott bennem. Persze nem ez volt az egyetlen…

Hogyan lehet az ilyen tragédiákat feldolgozni, miként sikerül ezekből minél kevesebbet „hazavinni”?
Mi tűzoltók sokszor megbeszéljük egymás között az átélteket, ezek révén kibeszéljük magunkból a történteket és nem terheljük ezzel családunkat. Ám ez nagyon nehéz. A családomnak rengeteget köszönhetek. Mindenkor figyelembe veszik a munkámat, ha a szokásosnál fáradtabb, feszültebb vagyok arra is maximálisan tekintettel vannak. Ez nagyon sokat számít.

A tragédiák mellett azért biztosan sok örömteli élmény is érte…
Igen, amikor sikerül megmenteni egy ember életét az nagyszerű érzés. Egyszer egy mustgáz-mérgezést szenvedett embert hoztam fel a pincéből. Egy másik alkalommal megmentettünk egy autóba szorult embert, aki az ezt követő öt éven keresztül a megmentése napján mindig megjelent egy kis ajándékkal. Egy esetben pedig egy égő házban megkerestük a tulajdonos megtakarított pénzét. Az épület nagyrészt sajnos leégett, de a több millió forintnyi készpénzt megtaláltuk és kihoztuk. Jó érzés másokat segíteni azzal, hogy a nekik fontos dolgokat megmentjük a pusztulástól. Az ilyen élmények erőt adnak a további munkához. A tűzoltóknak ez a kötelessége és nem várunk el érte semmiféle köszönetet, de egy-egy apró gesztus, akár egy mosoly is, nagyon jól tud esni.

Mit hasznosított munkájából magánemberként?
A rengeteg baleset látványa megtanított, hogy mindig nagyon körültekintően vezessek. A lakástüzek alkalmával szerzett tapasztalatokból kifolyólag pedig nagyon óvatosan bánunk a tűzzel, az biztos, hogy nem teszünk csillagszórót, gyertyát száraz fenyőágra. Még sose kellett tűzoltót hívnom, és ügyelek rá, hogy ez így is maradjon.

A tűzoltóparancsnoki beosztás azért egy egészen más feladatkör…
Valóban teljesen más, hiányzik is a lángok látványa, a füst szaga és a hő érzete. No és persze a sziréna hangja, a vonuláskor mindig előtörő izgalom érzése. Parancsnokként három szolgálati csoport vezetője vagyok. Most azért felelek, hogy minél hatékonyabban történjen a munkaszervezés. A parancsnoki beosztáshoz jó problémamegoldás szükséges. Ügyelnem kell arra is, hogy törődjek a beosztottak gondjaival, legyen az szakmai, vagy éppen magánéleti probléma. A kettő összefügg, ha valakinek a magánéletben problémája van, az kihathat a munkára is. A tűzoltók pedig erdősen egymásra vannak utalva munka közben, így nem engedhetjük meg, hogy egy-egy gond befolyásolja teljesítményüket, mert azon emberéletek múlhatnak.

Parancsnokként mik a célkitűzései?
Szeretnék egy minél egységesebb tűzoltóságot teremteni, illetve megfelelni a kor követelményeinek. A technika változik, hogy egy példát említsek, másként kell beavatkozni egy olyan lakástűznél, ahol napelemek üzemelnek és másként kell a tüzet oltani a hagyományos épületeknél. A tűzoltók ismeretét naprakészen kell tartani. Megkövetelem a tűzoltóinktól, hogy beosztásukban megfeleljenek.

Összefoglalva miként gondol a tűzoltói hivatásra?
A tűzoltó egy igazán szép szakma, hivatás. A tűzoltó oda megy be, ahonnan mások menekülnek. Bármikor felrobbanhat egy áthevült gázpalack, leszakadhat a mennyezet. Ám a tűzoltó az életveszély ellenére is szívvel-lélekkel, tudása legjavát adva végzi munkáját. Onnantól kezdve, hogy felgyulladt a lámpa a laktanyában, a tűzoltónak semmi más nem számít, csak az, hogy minél előbb és hatékonyabb segítséget nyújtson a bajba jutott embereknek. Hát ezért szeretem annyira a hivatásom.

A képen Győri Lajos szekszárdi tűzoltóparancsnok. Fotó: Kadarka.net