full screen background image
Keresés
2017 május 24 - szerda
  • :
  • :
Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete

Ritzel Zoltán – fotó

Ritzel Zoltán – fotó

Ritzel Zoltán fotói rendszeresen megjelennek a Kadarka.net – Szekszárdi Információs Portálon.
A képek megvásárolhatók. Amennyiben bármilyen ügyben kapcsolatba szeretne lépni Zoltánnal, írjon a következő címre: info.kadarkanet@gmail.com

Az ég is fotósnak szánta Ritzel Zoltánt

Míg a legtöbb fotós legfeljebb leshelyet épít, a bonyhádi Ritzel Zoltán egy többhektáros tavat létesített, ahol nemzetközi díjnyertes képeket készít. Már fiatalon is fotósnak készült, ám az élet többször közbeszólt. De ahogy a mondás tartja, végül úgyis összenő, ami összetartozik.

A most 55 éves Zoltán 6 éves koráig Börzsönyben, ezen a természet ölén fekvő kis településen élt. Innen költöztek be azután Bonyhádra, ahol egy Pajtás fényképezőgéppel kezdett fotózni. A természetközeliség és a hobbi megmaradt.

– Amikor 1974-ben a Petőfi Sándor Gimnázium tanulója lettem, beléptem a városi fotószakkörbe – vágott bele történetébe Ritzel Zoltán, akinek a fényképeivel rendszeresen találkozhatnak a Kadarka.net olvasói. Gimnáziumi éveim alatt annyira megtetszett a fotózás, hogy érettségi után beiratkoztam az akkori Szolgáltató Szövetkezet fényképész iskolájába. Két évig tanultam Pécsett a szakmát, amit akkoriban egy Zenittel gyakoroltam – emlékezett vissza.

Már ekkoriban is nyert képeivel az országos diákfotó pályázaton, sőt diákként a felnőtt pályázatokon is sikerrel szerepelt. A Jugoszláv kiírású, de nemzetközi „Színház a fotóművészetben” pályázaton balett témájú képét beválasztották a száz legjobb közé.

– Akkoriban a Népművelődési Intézet jelentette a „kultúra csúcsát” – itt szereztem meg a fotóművészeti oktatói engedélyemet. Ilyen jellegű főiskolai képzés akkoriban Magyarországon nem volt.

– A katonaság után a szekszárdi nyomdában kezdtem el dolgozni 1982-ben ólomszedőként. Már korán belecsöppentem a számítógépek világába, ugyanis Magyarországon az elsők között a szekszárdi nyomdában használtak – speciális – számítógépeket. Ezekkel fényszedőként végeztem a munkám – folytatta.

– 1982 és 1989 között a Tolna Megyei Népújság nyomdai munkálatain is dolgoztam, közben pedig elvégeztem a Budapesti József Attila Tudományegyetem által szervezett fotóriporteri tanfolyamot. A Népújságnál akkoriban fotóriportert kerestek, beadtam jelentkezésem és felvételt nyertem. Eleinte képeket laboráltam, és egy évig fotóztam az újságnak – meséli.

– Azután 1990-ben tördelőszerkesztőként és tervezőszerkesztőként kezdtem el dolgozni, még az írógépes világban. Szerettem ezt a kreatív munkát, ahol jó hasznát vettem a vizuális látásmódnak, amit a fotózásnak köszönhettem. Számítógépek nélkül nem volt könnyű feladat kiszámolni, egy oldalra mennyi cikk kerüljön és hány karakterben. A szerkesztés mellett még vagy 3-4 évig fényképeztem az újságnak. Később jöttek a számítógépek és a számítógépes tördelés, a szakmai fotózás pedig abbamaradt – mondta Ritzel Zoltán.

 

A börzsönyi tó Fotó: Steiner V.

 

– Nagyjából ekkoriban zajlott a kárpótlás és a földárverések. Apámat, a II. világháború idején a gimnáziumból elvitték katonának. A háború után öt évet a Szovjetunióban, négy évet Kazincbarcikán töltött fogságban. Ezért aztán viszonylag sok kárpótlási jegyet kaptunk. Mindig is Börzsönyben volt a családunk földterülete. Akár 100 hektár szántót is kaptunk volna az árán, de a nagyszülők iránti tiszteletből ezeket a területet vásároltuk vissza bátyámmal, Lászlóval.

– Szinte nevettek rajtunk az emberek, azt hitték, hogy ezen a vizenyős, lápos helyen szeretnénk gazdálkodni. De én már akkor tudtam, hogy a – lágy lejtésű dombokkal karolt – völgy tökéletes terület egy halastó számára. A tó végül kemény munka árán 1998-ban készült el – mesélte a mára elismert fotós, akinek több díjnyertes képe is itt készült.

2009-ig Zoltán szinte minden munkát maga végzett a halastónál főként reggel és délelőtt, délutántól estig ugyanis a Tolnai Népújságot tördelte. Közben azért még a méhészkedésre is szakított időt.

 

Régi családi örökség a kis börzsönyi ház Fotó: Kiss Eszter

– Felsőbörzsönyben, – ahol nevelkedtem – áll természetközeli helyen családunk kis présháza, amelyet az 1800-as évek végén a dédnagyapám épített. Régen minden sváb családnál volt 8-10 méhcsalád. Nagyapámnak is volt vagy 50 – folytatta történetét Zoltán. Még 82′-ben, 13 örökölt méhcsaláddal kezdtem el méhészkedni.

Bár időközben egyszer a „nyúlós költésrothadás” elpusztította teljes állományát, mára ismét 50 méhcsaládja van részben itt, részben a dimbes-dombos Berekalján.
Noha otthon érezte magát a tördelés és a számítógépek világában, ismét szeretett volna fotózni.

– 2007-ben a Tolnai Népújság akkori főszerkesztője, Lengyel János azt mondta, a „fotózás nem nekem való, neki fiatal, tehetséges fotós kell” – folytatta elbeszélését Zoltán.

Hogy a volt főszerkesztő tévedett, az már ebben az évben kiderült, ugyanis Zoltán egy experimentális fotósorozata egy környezetvédelmi pályázat nyertese lett. A díj pedig egy Pentax K10D típusú tükörreflexes digitális gép volt.

 

Violinkulcs Fotó: Ritzel Zoltán

 

– A digitális technika új volt számomra, de a gép új lendületet adott a munkához. Ezzel a géppel készítettem el azután a Violinkulcs című fotót, amivel az USA-ban kiírt nemzetközi Wildlife természetfotó pályázaton 2., a hazai Sajtófotó pályázaton pedig 1. díjat szereztem – mondta.

– A Tolnai Népújságnál a 2012-ben történt csoportos létszámleépítésig dolgoztam. Azóta őstermelő, így pedig a magam ura vagyok. Most végre a kedvenc időtöltésemnek hódolhatok, mindezt gyönyörű környezetben, a természet ölén. Végül bebizonyosodott, hogy megérte a sok munka a halastóval és a méhekkel – vélekedett Zoltán.
Felső- és Alsóbörzsönyből, valamint Berekaljáról származnak ugyanis azok a csodálatos fotók, amikkel azóta több nemzetközi elismerést szereztem – árulta el a Kadarka.net-nek.

 

Gólyahír is virágzik Ritzel Zoltán halastavánál Fotó: Steiner V.

 

Persze a sikert a gondosan megépített leshelyek is segítik. Ilyenből kettő is található a halastava környékén, ahol csodálatos vízimadarakat kapott már lencsevégre. De ritka virágokat is szép számmal lehet találni és persze a vadak is gyakran megfordulnak ebben a természetes, festői szépségű környezetben. Persze még ennyi itt eltöltött év után is akad Zoltán számára új fotótéma. Tava állandó lakója, a vidra például még hiányzik fotógyűjteményéből.
– Nehéz őket lefotózni, ugyanis nagyon rejtőzködő állatok – mondta.

Zoltán börzsönyi kis házánál évek hosszú munkájával épített ki, illetve „járatott be” egy másik leshelyet. Elmésen úgy alakította ki, hogy egy tükörüvegen keresztül, a saját konyhája ablakából tudja az odatévedő madarakat és más állatokat fényképezni.
Van, hogy „hajnali vendégek” verik fel álmából, de nem bánja, mert így is születtek már remek fotók egy-egy ritkán megfigyelhető madárról.
Persze nem elég a madarakra várni, csalogatni jobb őket – véli. Erre pedig a legjobb módszer némi eleség elrejtése, persze csak annyira, hogy a madarak könnyen rátalálhassanak.

 

A legbüszkébb a legnívósabb természetfotó pályázaton, az angol BBC által kiírt Wildlife Photographer of the Year fotópályázaton elért eredményre vagyok. Ezt a pályázatot a természetfotózás Oscar-díjaként is emlegetik. A Magbank című fényképem bekerült a száz legjobb fotó közé. Ezt a kiállítást azután a világ számos országába utaztatták. Ezen a versenyen hazánkból eddig egyedül Máté Bencének sikerült fődíjat nyernie – mesélte Ritzel Zoltán. Majd mellékesen hozzátette, egy nyeremény részeként korábban Bencénél is járt fotózni Pusztaszeren.

A meglévő leshelyei mellé persze szeretne azért újabbat is. A madarakhoz még a jelenleginél is közelebb akar kerülni. Mivel repülni nem tud, azt tervezi, hogy 10 méteres magasságban építi ki leshelyét. Régi nagy álma pedig, hogy eljusson Kamcsatkára.
– Sajnos egy ilyen túrát megszervezni, lebonyolítani, ahol értékes fotókat készíthet, nagyon sokba kerülne. Ez lehet, hogy csak álom marad – mondta.

A természetfotók mellett másik kedvenc témája az emberábrázolás. Ilyen témájú fotókat jártában-keltében készít azokról az emberekről, akiket útjába sodor az élet. A karakteres arcokat keresi és jó érzékkel meg is találja azokat.

 

Juhász Fotó: Ritzel Zoltán

– A Juhász című képem kiérdemelte a zsűri különdíját az indiai fotóművész szövetség 2012-es pályázatán. Az állatokhoz nehéz közel kerülni, de ha sikerül és nem vesznek észre, természetesen viselkednek. Az emberekhez könnyebb közel kerülni, de ha meglátják a kamerát ösztönösen másként viselkednek. Az emberekről nehezebb természetes fotót készíteni, ami kihívás, de pontosan ezért szeretem – mesélte.

Persze Tolna megyében több helyen, így Bonyhádon, Szekszárdon és Dombóváron is volt már kiállítása. Egy ideje pedig a bonyhádi fotóklub fiatal tagjait segíti tapasztalataival. Havonta egyszer összejönnek a művelődési házban és beszélgetnek, vetítenek vagy terepfotóznak. Zoltán pedig gyakorlati tanácsokkal segíti a 10-15 résztvevőt. Legközelebb csillagfotózásra mennek, amit a tagok már nagyon várnak. Ha valakit érdekel a fényképezés és szívesen csatlakozna, a klubtagok szeretettel várják.

NaturArt pályázat 2009 – fotója bekerült a legjobb száz közé

National Wildlife Photo Contest (USA) pályázat 2010 – 2. díj Fotó: Violinkulcs
Országos sajtófotó pályázat 2010 – 1. díj Fotó: Violinkulcs

A Természetfotó Magazin és az Eye of Nature fotómegosztó pályázata 2011 – Év természetfotója fődíj Fotó: Violinkulcs
OASIS nemzetközi természetfotó pályázat (Olaszország) 2011 – 3. díj emberábrázolás kategóriában
Panasonic nemzetközi pályázata 2011 – 3. díj Fotó: A világ tetején
NaturArt pályázat 2011 – 1. díj Fotó: Sodrásban

Az indiai fotóművész szövetség pályázata 2012 – A zsűri különdíja Fotó: A Juhász
OASIS (Olaszország) nemzetközi természetfotó pályázat 2012 – 2. díj
Melvita pályázat (Franciaország) 2012 – A zsűri különdíja Fotó: Egy csiga élete
Wildlife Photographer of the Year 2013 – Magbank című fotója bekerült a legjobb 100. közé

Melvita pályázat (Franciaország) 2013 – 3. díj természetfotó kategóriában
Aranyteknős természetfotó pályázat (Oroszország) 2013 – 1. díj Fotó: Rakéta
OASIS (Olaszország) nemzetközi természetfotó pályázat 2014 – 1. díj Fotó: Májvirág
Melvita pályázat (Franciaország) 2014 – 2. díj Fotó: Májvirág
Festival-OISEAU (francia) nemzetközi madárfotó pályázat 2015 – Fődíj Fotó: Párás ablak

 

 




Címkék: fotózás, Ritzel Zoltán
Close