full screen background image
Keresés
2019 június 25 - kedd
  • :
  • :

50 éves lett Bátorfi Csilla, akinek Tolnáról indult pályafutása

50 éves lett Bátorfi Csilla, akinek Tolnáról indult pályafutása

2019.03.02. Vasárnap ünnepli 50. születésnapját Bátorfi Csilla, olimpiai negyedik helyezett, négyszeres világbajnoki bronzérmes, kilencszeres Európa-bajnok asztaliteniszező, aki közel két évtizeden keresztül meghatározó játékosa volt a sportágnak Magyarországon és a kontinensen.

Az első edzője édesapja, Bátorfi István volt, aki még a régi, “kopogós”, védekező stílust képviselve maga is az NB I-ben pingpongozott. Először – Szombathelyen – teniszre oktatta lányát, de hamar rájött, hogy az asztal mellett több tanáccsal tudja ellátni.

„Akkoriban volt felépülőben Tolnán egy nagyon jó utánpótlás egyesület, apu pedig felvette a kapcsolatot az ottani edzővel, Sáth Sándorral, s végül az egész család odaköltözött, hogy én pingpongozhassak” – mesélt a kezdetekről az MTI-nek Bátorfi Csilla hozzátéve, hogy édesapjával sok sportot kipróbált, s hamar kiderült, hogy “elég jó” a labdaérzéke.

A Tolnai Vörös Lobogónak 1978 és 1984 között volt a versenyzője, innen lett válogatott is már nagyon fiatalon, majd 1991-ig következett a BSE, az egyéves kikindai kitérő, végül – 15 éven át – a német Langweid együttese. A mai napig a bajorországi kisváros az otthona, ahol annyira elismerik és tisztelik, hogy utcát is elneveztek róla.

Bátorfi Csilla az 1980-as, 1990-es években rettegett ellenfél volt Európában, nem utolsósorban a rá jellemző, magasra feldobott labdákból indított szervák miatt, amelyet nagyon nehéz volt fogadni és levédekezni.

“Még a tolnaiakkal 1981-ben elmentünk az újvidéki világbajnokságra, ahol láttam, hogy a kínaiak ilyen magasra dobják a labdát a szervák előtt, s ez nekem nagyon megtetszett. Amikor visszajöttünk, apuval elkezdtük gyakorolni, s ráálltunk, hogy az adogatásokat többet gyakorlom, mint korábban. Hamar kiderült, hogy ez nagyon jó befektetés, egyrészt nagy előny a jó szerva, másrészt az edzésen erre fordított idő sokszorosan megtérült aztán a meccsek közben az asztalnál. A feldobott labdák után ugyanannyi csuklómozdulattal nagyobb falsot, pörgést tudtam adni a labdának, mert nagyobb volt a sebessége, amikor érintkezett az ütőmmel. Ennek a fogadása nehéz volt az ellenfeleknek, mert nem tudták gyakorolni” – magyarázta a védjegyévé vált adogatásról a 14-szeres magyar és nyolcszoros német bajnok.

A rengeteg hazai és nemzetközi sikere közül Bátorfi Csilla elsőként az első Európa-bajnoki győzelmét, az 1986-os prágai egyes diadalt emelte ki, mert szerinte az meghatározta a jövőjét.

“Az eldöntötte, hogy az egész életemet a pingpongban fogom leélni. Tizenhét éves voltam, gimnáziumba jártam, pályaválasztás előtt, s egy nőnek asztaliteniszezőként nem egyszerű a helyzete, ha nem elég jó. De ez a győzelem levette a döntés terhét a vállamról és a szüleiméről is, s végleg eldőlt, hogy pingpongos leszek” – mondta.

A háromszoros Európa Top 12- és háromszoros BEK-győztes játékos a másik nagyon fontos sikernek azt nevezte, hogy a 2000-es sydneyi olimpián Tóth Krisztinával párosban bejutottak a legjobb négy közé.

“Az egész verseny nagyon jó emlék, jó volt a hangulat, Krisztával teljesen egy húron pendültünk, nagyon jó rá visszatekinteni. Az egyetlen hiányérzet persze az, hogy ezért az elődöntőért nem kaptunk érmet. Egy olimpiai érem azért +cool+ lenne, főleg azért, mert a mi sportágunkban nagyon nehéz érmet szerezni” – idézte fel a történteket, azt, hogy a bronzmeccsen döntő szettben, két ponttal kaptak csak ki a dél-koreaiaktól.

A 12-szer is az év legjobb magyar női asztaliteniszezőjének választott Bátorfi Csilla nemcsak egyéniben, hanem párosban – előbb Urbán Edittel, majd később Wirth Gabriellával és Tóth Krisztinával – és csapatban is rendkívül eredményes volt, mint mondja, imádta a párost és a csapatversenyt is.

“Ez nagy plusz a mi sportágunkban, hogy van páros és csapat is. Egyéniben egy kicsit egyedül vagy a kudarccal és a sikerrel is, párosban és csapatban együtt örülhetsz a többiekkel. Mindig nagyon jó párostársaim voltak, jó volt velük gyakorolni és egy idő után nagyon megismertük egymást, tudtuk, mi lesz a másik következő ütése, s ez a pingpongban nagyon nagy előny” – fogalmazott.

Érdekességként kiemelte, hogy Wirthtel Európában voltak szinte verhetetlenek, mert társa gyorsabb játékot játszott, Tóthtal viszont hasonló ritmusban játszottak, így több esélyük és sikerük volt az ázsiai vetélytársak ellen. „Ezért volt, hogy amikor összeálltunk Krisztával, szinte azonnal világbajnoki bronzérmesek lettünk 1995-ben, Tiencsinben” – mondta.

Az ötszörös olimpikon Bátorfi Csilla 2007-es visszavonulása óta edzősködik, korábban volt az olasz női válogatott trénere is, jelenleg pedig szabadúszó Németországban. Az utóbbi három évben ideje nagy részében az FC Bayern akadémiáján dolgozik főedzőként, gyerekekkel foglalkozik.

“Egészen a kezdőktől, 5-6 évestől a 18 évesig vannak nálunk játékosok. Korábban leginkább csak felnőtt szinten dolgoztam, Bundesliga-csapatnál, válogatottnál, itt pedig mi adunk ütőt a gyerekek kezébe. Van, aki úgy jön, hogy nem is tudja megfogni az ütőt, de aztán egy-két hónap után, amikor már tudok vele ide-oda ütögetni, az óriási érzés. Ez is a beteljesülés érzését adja az embernek ugyanúgy, mint amikor a válogatott mellett 10-10-es állásnál bemond egy jó szervát, ami aztán működik” – mesélte.

Bátorfi Csilla elárulta, hogy követi a magyar asztaliteniszezők szereplését, főleg a nőkét, mert öccse, Zoltán a női válogatott szövetségi kapitánya, s vele rendszeresen beszélgetnek szakmai kérdésekről is. Azt még nem tudja, hogy az áprilisi világbajnokságra haza tud-e látogatni – ha összejön, szeretne néhány napot a versenyen tölteni -, de mint mondta: az biztos, hogy a júliusi, veterán Európa-bajnokságon ott lesz, ugyanis szokásától eltérően benevezett a viadalra, mert annak is Budapest lesz a helyszíne.

Fotó: Facebook.com – Csilla Batorfi – The Art of TT

MTI




Read previous post:
Close