full screen background image
Keresés
2019 december 12 - csütörtök
  • :
  • :

Ma is nyögjük a mohácsi vereséget – elkerülhetetlen volt az „első Trianon”

Ma is nyögjük a mohácsi vereséget – elkerülhetetlen volt az „első Trianon”

2016.10.29. Ma is viseljük az 1526-ban az Oszmán Birodalomtól Mohácsnál elszenvedett vereség következményeit. Közvetett módon, de ez vezetett az I. világháborúhoz és Trianonhoz, mely mai napig meghatározza a magyarság sorsát a Kárpát-medencében.

Mindez dr. Pálffy Géza – akinek mentora a szekszárdi kötődésű dr. Szakály Ferenc volt – szerda délután, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban megtartott, „Szétdarabolódva Közép-Európa határvidékén. A három részre szakadt Magyarország a 16-17. században” című előadásán hangzott el. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója a múzeum által szervezett „Szétszakadt országok, szétesett birodalmak” előadássorozat részeként tartotta meg az előadást.

Ódor János Gábor, az intzémény vezetője köszöntőjében elmondta, olyan témát igyekeztek választani, mely kapcsolódik az I. világháborúhoz. Mint mondta, a sorozatba beleillik hazánk történelme, hiszen a Magyar birodalom is több részre szakadt a török hódoltság idején.

Ódor János Gábor. Fotó: Retkes Tamás – Wosinsky Mór Megyei Múzeum

Dr. Pálffy Géza – aki a Szent Koronát kutató Lendület kutatócsoport vezetője is – előadásában beszámolt arról, hogy Szent István az államalapítással olyan királyságot hozott lére, mely Közép-Európában a késő középkor folyamán középhatalomnak, már-már nagyhatalomnak számított. Magyarország olyan birodalom volt, mellyel számolni kellett. Az államalapítást követő 500 évben a Magyar Királyság egyike volt Európa első öt vezető államának. Területét és gazdasági erejét tekintve egyaránt olyan birodalmakkal vetekedhetett, mint a Német-Római Császárság, Franciaország, Spanyolország, vagy Anglia.

Mellettünk azonban felnőtt egy világbirodalom, az Oszmán Birodalom, mely jóval hatalmasabb volt a Magyar Királyságnál, de minden más akkor birodalomnál is. Mohács és az 1526-ban elszenvedett vereség ettől kezdve gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált – tudatta dr. Pálffy Géza. Felesleges volt és ma is felesleges lenne bűnbakot keresni, a történelmi helyzet hozta így – tette hozzá.

Mohács után a törökök még hét hadjáratot vezettek területünkre, 1566-ra pedig a Magyar Királyság 325 ezer négyzetkilométeres területe a korábbi negyven százalékára zsugorodott, lakóinak száma 3,3 millióról 1,8 millióra csökkent. A déli országrész, közte Tolna megye szinte teljesen elpusztult, elnéptelenedett. A korábbi birodalom pedig három részre, a Magyar Királyságra, a török hódoltság alá eső részre, és az Erdélyi fejedelemségre szakadt szét. Bár utóbbi magyar kormányzás alatt állt, 1867-ig mégis különálló fejedelemség volt. Az egységes keresztény kultúra viszont megmaradt, és ez nagyon fontos szerepet töltött be abban, hogy a magyarság fennmaradt.

Dr. Pálffy Attila szerint a Magyar Királyság három részre történt szakadása volt „az első Trianon”, mely közvetett hatásai révén az 1920-as trianoni diktátumhoz vezetett.

A mohácsi katasztrófa és a török megszállás Trianonig és azon keresztül máig ható következményeként az ország több területén teljesen kicserélődött a királyság lakossága. A szerbek, a horvátok, a szlovének és a románok is mind inkább a Magyar Királyság korábbi területei felé húzódtak. Ezzel Megkezdődött a királyság elbalkanizálódása.

Az elnéptelenedés következményeként később, a 18. században svábokat telepítettek sok kihalt területre, így például Tolna megyébe is.

A fentiek elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan politikai, társadalmi és gazdasági változásokat idéztek elő – emelte ki dr. Pálffy Géza. Magyarország ettől kezdve elveszítette közép-nagyhatalmi szerepét, melyet sosem nyert vissza. Az államiság azonban nem szűnt meg és még a királyság maradéka is nagyobb hatalmat képviselt, mint az örökös osztrák területek együttvéve. Szerencsénkre, különben dr. Pálffy Géza szerint ennél is súlyosabb következményekkel számolhattunk volna.

Fotó: Retkes Tamás – Wosinsky Mór Megyei Múzeum

A még mindig jelentős bevételeinek és részben természeti adottságainak köszönhetően a Magyar Királyság a Habsburg Monarchia védőbástyája és éléskamrája lett. A jócskán megcsappant terület ellenére is annyi volt a Magyar Királyságban a szürke marha és a bor, hogy a Rajnánál is ezeket fogyasztották. Az osztrák tartományok cserébe segítséget nyújtottak a velük szomszédos, a Magyar Királysághoz tartozó területeknek az Oszmán Birodalom elleni harchoz.

A török elleni védekezés, a katonák, zsoldja, a végvárrendszer fenntartása olyan sokba került, hogy az osztrák örökös tartományok bevételeivel együtt is finanszírozhatatlan volt.  A 16. században a magyarok persze úgy érezhették, hogy tartományi szintre süllyedt az ország. Ám csoda, hogy a Magyar Királyság egyáltalán megmaradt. Nagy Szulejmán szultán bár markánsan átrajzolta Európa térképét, nem sikerült a terve, hogy földbe döngölje a Magyar Királyságot.

A kölcsönös egymásra utaltságnak köszönhetően maradtunk meg – hívta fel a figyelmet dr. Pálffy Géza. Lehet szidni, vagy hódítóként tekinteni a Habsburgokra és az osztrákokra, de amikor a Magyar Királyság csatolta területéhez Dalmáciát, vagy Horvátországot, akkor ránk is így gondoltak az ezeken a területeken élők – árnyalta tovább a képet.

A három részre szakadt, korábban budai irányítás alatt állt országnak három fővárosa lett: Bécs, Gyulafehérvár és Pozsony, utóbbi egészen 1918-ig az is maradt, bár a 18. századtól fokozatosan kezdett visszahelyeződni a hatalom Budára. Dr. Pálffy Géza nyomatékosította, a mai általános közvélekedéssel szemben a Magyar Királyság még ezek után is erős rendi állam maradt.

Az önálló magyar királyi udvar megszűnése viszont komoly következményekkel járt. Bár még mindig azt tanítják az iskolákban, hogy az Osztrák Magyar Monarchia az 1867-ben történt Kiegyezés után hozta létre a közös külügy-, hadügy- és közös pénzügyminisztériumot, valójában már a 16. századtól hasonló volt a helyzet.

A Magyar Királyság a Mohácsi Csata és az Oszmán Birodalom további hódítása nyomán olyan kényszerpályára került, melyből képtelenség volt jól kijönni. Ebből a szempontból a törökökkel szembeni védekező háború kudarc volt – mondta dr. Pálffy Géza. Zárásként azonban hangsúlyozta, abból a szempontból viszont sikeres volt, hogy a magyar államiság és a magyarság fennmaradt.

Fotó: Retkes Tamás – Wosinsky Mór Megyei Múzeum




Read previous post:
Close