full screen background image
Keresés
2020 október 21 - szerda
  • :
  • :

Élő piac, megelevenedő vidék

Élő piac, megelevenedő vidék

Újra piacra járunk. A feleségem és én, meg az ország. Nem csak a fővárosban virágoznak – szó szerint is – a piacok, hanem vidéken is egyre inkább odafigyelünk a termelőkre és az általuk előállított, remélhetőleg jó minőségű árura. Így kap nagyobb figyelmet a saját egészségünk is, a háztáji és az önellátás, öngondoskodás.

Szombat reggel a szekszárdi piacon is hömpölyög a tömeg. Ismerősökkel találkozom, házisajtot veszek, meg hívogatóan piros szalámit. A savanyúság között válogatva már tudom, mit fogok a következő két napon enni, pedig csak néhány paradicsompalántáért jöttem (ugrottam be, mondanám). Az eladók kivétel nélkül kedvesek, az egyikük félmosollyal ad ajándékba még néhány paradicsomtövet. Szeretek segíteni a kezdőknek, mondja. Egy üres rekeszt raktunk be reggel a kocsiba, de kevés lesz. Padlizsán, patisszon, paradicsomok és a híres tolnai pirospaprikák kerülnek bele. Kétujjnyi szalonnáért még visszamegyünk a húsoshoz, jól fog jönni az esti sütéshez. Szó nélkül, mosolyogva váltják a tízezrest. A paksi, sőt, talán még a dunaföldvári piacról is fedezek fel ismerős árust. Jól csinálják, jelen vannak, elérnek hozzám.

Az egyik sor végén kilépve mintha Lázár Ervint látnám, ahogy ingben-zakóban állva paradicsomot válogat, ki tudja, az ebédhez. Egy idősebb hölgy hozzánk fordul, és elmondja, ő mindig tesz édes paradicsomot a húslevesbe. Mire újból felnézek, Lázár Ervin sehol. A helyén egy rá hasonlító, szimpatikus fickó válogatja a paradicsomot, elegáns, világos zakóban. Erről eszembe jut, hogy nevetős, könnyű házibort vinnék, ha volna. Nem találok, úgyhogy hazafelé indulunk. Titkon remélem, hogy szabadtűzhöz, főzéshez alkalmas mázas köcsögöt árul valaki a szekszárdi piacon. Azt még vennék a nyárra.

Írta és fotózta: SCHELL GERGELY, Tolna

Írta: SCHELL GERGELY




Read previous post:
Szekszárdi dűlő

Szekszárdi...

Close