full screen background image
Keresés
2021 július 27 - kedd
  • :
  • :

Előadásokkal ünnepelték a tudományt a megyei múzeumban

Előadásokkal ünnepelték a tudományt a megyei múzeumban

2015.11.03. A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából tartottak előadásokat a Wosinsky Mór Megyei múzeum munkatársai kedd délelőtt az épület könyvtárában.

A dendridektől az ikerkrisztallokig

A megjelent több mint félszáz érdeklődő elsőként a dendridek és az ikerkrisztallitok régészetben betöltött szerepével ismerkedhettek meg dr. Szabó Géza előadásában. Mint az Szabó Géza régész-muzeológus az ikerkrisztallitok a dendridek átalakulásával, a szemcsék kettéhasadásával jönnek létre. Ezen anyagok szerkezetének vizsgálatával a régészek közvetlenül az adott lelet gyártásának technológiájáról, a felhasznált anyagokról szerezhetnek ismereteket. Közvetett úton pedig a tárgyak felhasználásának módja és a készítők kultúrája is feltárul a kutatók előtt.

Négy korszak emlékei az Avar utcában

A mai Szekszárd területe több ezer éve lakott hely volt, ezt bizonyítja, hogy négy különböző régészeti korszak nyomaira bukkantak az ipari park területén található Avar utcában – számolt be dr. Czövek Attila, aki 2008 és 2015 között folytatott feltárásokat a mintegy 11 ezer négyzetméteres kutatási területen. Gazdag leletanyagra bukkantak a középső bronzkorban itt élő, úgynevezett mészbetétes edények népe kultúrájából. Ez a kultúra az edények díszítésének jellegzetes módjáról kapta nevét. A 3500-4000 éves sírokban 20-30 edényt is találtak. Ezek mérete, száma, díszítse az adott sírban fekvő rangjáról, koráról és neméről is árulkodik.

A késő vaskorból, a Krisztus előtti 2. századból kelta népek nyomait, négy ház maradványait és két kisebb árokszakaszt tárták fel a területen. A hun népvándorlás korából, az időszámításunk utáni 5. századból egy nagyobb ház maradványaira bukkantak.

Gazdag leletanyag maradt a népvándorlás avarkori idejéből, a 7-9 századból. Ezért is kapta az ipari park egyik utcája az Avar utca nevet. Többek között tizenkilenc házat, egy sírt és egy sütőkemencét is feltártak itt a régészek, akik nagy mennyiségű kerámiát, egy bronzból készült kolompot és egy kulacsot is találtak – mondta el dr. Czövek Attila.

Újból állnak a várfalak Ozorán

A kiemelt műemlékként nyilvántartott ozorai vár történetébe, illetve a vár területén 1980 és 2015 között folyó kutatásról és a helyreállítási munkákról dr. Vízi Márta régész-főmuzeológus tartott ismertetőt. A Filippo Scolari, vagyis Ozorai Pipo által a 15. században építtetett várat nem erődként használták, hanem prezentációs célokat szolgált. Az eredetileg barokk stílusban épült vár később a Hédervári család tulajdonába került és reneszánsz elemekkel építették újjá. Ezt követően az 1800-as években az Eszterházyaké lett, akik később magtárrá alakították.

Az épületet sokáig magtárként használták, régészeti feltárása csak 1980-ban kezdődhetett meg. Azóta nemcsak az épület belsejét, de a régi várfalakat is rekonstruálták. A négy saroktornyos várfal rekonstrukciója folyamán cölöperdővel vették körül a területet, hogy az eredeti várfal maradványait megóvják az újonnan felépített fal súlyától.

DSC_6601Fotó: Kiss Albert

Vízimalmok őrölték a gabonát a folyók mentén

A régi idők egyik leglátványosabb, legtovább fennmaradt épületei voltak a vízimalmok. Az 1138 és 1703 közötti időszakból 92 Tolna megyei településen maradtak fent vízimalmokkal kapcsolatos emlékek, bár ennél jóval több ilyen malom működhetett – derült ki K. Németh András Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében című előadásából. Egy faluban akár több vízimalom is működhetett. A malmok többsége olyan folyók, mint a Koppány, vagy éppen halastavak mellett állt. Ezek leginkább gabonát őröltek, de fűrészmalomról is tudni. Várakhoz és templomokhoz, kápolnákhoz is tartoztak malmok. Igen nagy malmok is akadtak Tolnában, mint az Ozorán álló nyolckerekes vízimalom.

Halászattal kapcsolatos emlékekre 26 Tolna megyei faluban bukkantak a régészek. A többnyire ásott, vagy duzzasztott tavakban főként hálós és rekesztéses módszerrel halásztak eleink. A rekesztéses módszer eszköze volt a vejsze, melybe a hal könnyen beúszhatott, de a kiutat már nem találta. Híres halfogó helyeket is említenek a források Tolnában. Bölcske környékén a vizáról (ősi tokhal fajta, mely a Vaskapu szabályozásáig fel tudott úszni a Dunán – a szerk.) Tolnán a pontyról, Decsen pedig a kecsegéről tesznek említést a feljegyzések.

Négy fényképész egy időben Bátaszéken

Sokan próbálkoztak fényképészettel 1848-49 után Tolna megyében, ahol a 19 század vége felé több mint húsz településen tevékenykedett fényképész – hangzott el dr. Kápolnás Mária történész-muzeológus előadásában. Mint mondta, az első ismert fényképész a megyében Rozsnyai Kálmán volt, aki Zombán tevékenykedett, az első állandó műteremet pedig 1872-ben hozta létre Adler Lajos Bonyhádon. Huzamosabb ideig azonban csak kevés műterem tudott fennmaradni, ezek többnyire a régóta fényképészettel foglalkozó családok kezében voltak.

Jelentősebb műtermek Bátaszéken, Bonyhádon, Dombóváron, Pakson, Szekszárdon és Tolnán működtek. Bátaszéken sok éven át egymás mellett négy fényképész is megélt. Sok fotós neve ismert. Munkáikon keresztül pedig behatárolható, hogy egy-egy fénykép nagyjából mikor keletkezhetett és hol készült. A Néprajzi Múzeumban ma is több száz üvegnegatívot őriznek a Tolna megyei fényképészek munkáiból. ezeket érdemes volna alaposabban is feltárni – mondta dr. Kápolnás Mária.

Származás és szekszárdiság a borászatban

A származás, tradíciók, „szekszárdiság” jelentős szerepet játszanak a többgenerációs hagyományos szekszárdi családi borászatok életében – derül ki Fuksz Márta néprajzos muzeológus nemrég megkezdett kutatásából, melyben öt közismert borászcsalád történetét vizsgálja. Erről ide kattintva olvashat bővebben!

A Magyar Tudomány Ünnepén összesen kilenc előadás várta az érdeklődőket a megyei múzeumban. Az előadások részletes listáját itt találja – kattintson!

A vezetőképen dr. Vízi Márta régész-főmuzeológus Fotó: Kiss Albert




Read previous post:
Close