full screen background image
Keresés
2020 szeptember 16 - szerda
  • :
  • :

Karácsonykor sem kötelező boldognak lenni

Karácsonykor sem kötelező boldognak lenni

2018.12.18. Sok párkapcsolat, házasság decemberben fut zátonyra. A pszichológus sok bejelentkező levelet kap, amiben sürgősen, azonnal kérik a segítséget, pedig ilyenkor már nehéz időpontot találni. Mi történik decemberben a kapcsolatainkkal?

Az év vége

Az év vége dugig van szimbolikus, jelentős dátumokkal. A karácsony hagyományosan “a szeretet ünnepe”. Az év vége, az újév pedig a fogadalmak időszaka, az évkörrel a sorsunk is új irányt vesz, talán most mindent újrakezdhetünk. Vagy legalább egy-két elhibázott dolgot. A fogyasztásban boldogságot kereső tömegek október vége óta új műanyag holmikkal töltik fel az otthonukat, a hívők böjtölnek, elcsendesednek, bűnbánatot tartanak és ünnepelnek. Régen a november-december a lelassulás és a szabadságolások időszaka volt, ma már a felfokozott pörgésé, black friday-é és év végi zárásoké.

Számvetést készítünk mi is: akarunk-e még ebben a nem túl friss párkapcsolatban élni? Ezen még a házasok is elgondolkodnak időnként. Mindannyiunk életében, munkájában vannak mosolygós, energikus férfiak és nők, akiket csak a kifogástalan ruhájukban és sminkjükben látunk, akik mindig pozitívan és elismerően kommunikálnak velünk.

Mennyivel jobb volna egy ilyen pozitív ember mellett tölteni a karácsonyt, és nem a jól ismert, unalmas problémáink között! Azt hajlamosan vagyunk elfelejteni, hogy esténként ezek a rendezett, vidám emberek is leveszik a zakót és lemossák a sminket. Legfeljebb annyira izgalmasak otthon, mint mi magunk.

Sok válófélben lévő embert kísértem már pszichológusként. Amíg nincs ezzel tapasztalatunk, nem tudjuk, mennyire feszültté tudunk válni házassági krízisek idején. Mintha minden ajtót és ablakot bezárnának rajtunk, és teljes hangerőre csavarnák a kellemetlen belső hangokat. Kapkodunk és további problémákat okozó dolgokat csinálunk, ígérgetünk és követelőzünk, esetleg kifordulunk önmagunkból. Nem mindenkivel van ez így, általában a házaspár két tagja is teljesen másképp reagál a krízisre.

A szakítás, a válás egyre sürgetőbb és egyre jobb ötletnek tűnhet “a szeretet ünnepe” előtt. Egy intimitásában, válaszkészségében kimerült párkapcsolat részeként kellemetlen lehet ajándékot venni az eltávolodott másik fél hozzátartozóinak, és neki is. Aki ilyenkor dönt a különválás mellett, az egy kicsit fellélegezhet, a másik pedig úgy érzi, kirántották a lába alól a talajt. Általában az utóbbiak jelentkeznek be a pszichológushoz. (Bár a hazai mentálhigiénés tudatosság fejlődésével
egyre gyakoribb a másik fél kopogtatása, sőt, akár a páros bejelentkezés is!)

Megnyugvás, alkotás, közösség

Az a tapasztalatom, hogy házassági krízis, szakítás, válás esetén a legfontosabb önmagunk megnyugtatása. Bármilyen ésszerűtlennek is tűnik, nem a volt párunknak küldött viber-üzenetek és a veszekedések, találkozások kiprovokálása segít ilyenkor, hanem a saját érzelmeink regulációja. Beszélgetünk a megélt fájdalomról, védett keretek között megéljük az élet nagy és méltatlan fájdalmát, gyászolunk, és közben elkezdünk relaxációt, meditációt tanulni. Utakat, módszereket találunk a feszültség és az érzések megfelelő kicsatornázására.

A kreativitás, a művészet rengeteget segítenek ilyenkor: verset írunk, szobrot készítünk, festünk. És ami talán a legfontosabb: mozgósítjuk a társas erőforrásainkat. Előbb csak papíron szedjük össze azokat, akikkel a fájdalom és életünk története megosztható. Középiskolai osztálytársak, sógorok, egykori és jelenlegi kollégák neve merül fel először. Sőt, nagyon sokan a főnökükben bíznak annyira, hogy ő lesz az első támaszuk a krízisükben. Aztán felhívjuk és felkeressük ezeket a számunkra fontos embereket. Ők pedig mellénk állnak, és segítenek felemelni a tekintetünk a cipőnk orráról.

Érzelem-reguláció, kreativitás és társas támogatás: ideális út afelé, hogy jobban legyünk. Ez nem jelenti azt, hogy lemondanánk a fontos párkapcsolatunkról. Sőt: ha kevésbé követelőző, kellemesebb, higgadtabb emberek vagyunk, a másik fél könnyebben nyit majd a mi valóságunkra.

Ahelyett, hogy tehetetlenségünkben egyre kellemetlenebb helyzeteket állítanánk elő, egyre rendezettebbé válunk. Azzal pedig, hogy másokhoz kapcsolódunk, a minimálisra csökkentjük annak az esélyét, hogy túlságosan elkeserednénk és esetleg kárt tennénk magunkban. Rövid ideig hasznos lehet ilyenkor enyhe szorongáscsökkentő gyógyszert kérni háziorvosunktól, pszichiátertől is. Súlyos reménytelenség, önkárosító gondolatok esetén azonnal forduljunk pszichiáterhez! Segíteni fog hamar visszabillenni az egészséges életszeretet és az egészségesen megélt gyász irányába.

Aki karácsony előtt találja egyedül magát, annak sem kell egyedül töltenie a szentestét. Ha valamennyire jóban vagyunk a rokonainkkal, avassuk be őket a nehéz helyzetünkbe, és töltsük velük az ünnepeket. Nem kötelező boldognak lenni. Teljesen normális sírni és szomorúnak lenni ilyenkor. Meg fogják érteni, és meg fognak ölelgetni társasjátékozás közben. Ha a rokonaink nem érhetőek el, keressünk még egy-két magunkhoz hasonlóan magányos figurát, és csináljunk közös ünnepet. Kollégák, régi barátok gyűlnek össze ilyenkor egy-két sörre, vacsorára. Rázzuk meg a kezüket, és fejezzük ki a hálánkat azért, hogy együtt osztozunk az élet örömeiben és
szomorúságában.

Gödrök és zátonyok

A zátony veszély a hajónak, de lehetőség és kaland a kenusoknak. Egy vitorlással száguldva megrettenek, ha a mélységjelző csipogni kezd, de a kenut azonnal a homokpad felé fordítom a kikötés reményében. Az élet nem fekete és fehér. Öröm és fájdalom keveredik benne. Mindenki kerül időnként gödörbe, mindenki életében megjelenik előbb-utóbb a zátony. A kérdés csak az, mennyi időt töltünk a gödör mélyén vagy a zátony közelében. Az az egyetemes emberi tapasztalat, hogy aki megtanul együtt élni az élet fájdalmaival, az érzi teljesnek az életét. Kríziseink ebben is segíthetnek bennünket.

És mit tegyünk akkor, ha el akarjuk kerülni a szakítást? Fontos, hogy ne az utolsó utáni pillanatban kérjünk külső segítséget a pszichológustól, párterapeutától. Legyünk válaszkészek, elérhetőek, nyitottak a kapcsolatunkban, tudatosan építsük minden nap az intimitást és a szeretetet. Ennél kevés hasznosabb dolgot tehetünk.

Fotó:  unsplash.com

Szerző: Schell Gergely pszichológus, családterapeuta




Read previous post:
Close