full screen background image
Keresés
2018 szeptember 26 - szerda
  • :
  • :

Ritka légköri jelenségek Szekszárd felett – nem a világvége jön

Ritka légköri jelenségek Szekszárd felett – nem a világvége jön

2016.07.05. A halojelenségek egy része valóban igazi ritkaság, míg kisebb részük gyakrabban látható – hívta fel a Kadarka.net figyelmét a portál szekszárdi olvasója, Cser Jolán.

Sokan álltak tanácstalanul az eget kémlelve múlt hét csütörtökön, amikor egy úgynevezett halojelenség volt látható a Nap körül Szekszárd felett, amiről portálunknak Pongrácz Ildikó jóvoltából sikerült képet közölnie.

Cser Jolán, a Kadarka.net olvasója, cikkünk megjelenése után kereste fel levélben szerkesztőségünket. Mint írta, a sokakban riadalmat keltő jelenség bár nem gyakori, azért időről időre megfigyelhető. Cser Jolán jó két éve kémleli rendszeresen az eget, különleges légköri jelenségek után kutatva. Az égbolt rendszeres fürkészésének eredményeként eddig három különböző típusú naphalo-t és több azonos holdhalo-t sikerült megörökítenie fényképezőgépével Szekszárdon.

A halojelenségeknek több típusa létezik, azonban mindet a 8–12 km magasban képződő fátyol– és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában – ismerteti a Wikipedia.org.

– Némelyik halo valóban nem „fehér holló”, elsősorban a holdhalo-k láthatók leggyakrabban az égen. Ezek leginkább a hideg évszakokban, páradús levegőben észlelhetők, amikor a légkörben sűrűn alakulhatnak ki hatszög alakú jégkristályok. A nyári hónapokban többféle naphalo-típusra bukkanhatunk, ha szinte állandóan az eget kémleljük – írta Cser Jolán, akinek hobbija a légköri jelenségek megfigyelése.

A holdhalo-k jóval gyakoribbak, mint a naphalo-k, melyek között vannak igencsak ritka jelenségek is, mint például a zenit körüli ív. Azért ritkábbak, mert a meleg miatt kizárólag a nagy magasságokban (8-12 km) kialakuló fátyol-és pehelyfelhőkben képződnek azok a jégkristályok, amelyek felelősek ezeknek a csodáknak a kialakulásáért. A felhőkben keletkezett jégkristályok alakja, elrendeződése, valamint a fény megfelelő beesési szöge együttes megléte kell ahhoz, hogy a jelenség kialakulhasson és ezek együtt határozzák meg a halok típusát is – mondta el portálunknak Cser Jolán.

Olvasónknak eddig az alábbi négyféle halojelenséget sikerült megörökítenie Szekszárd felett.

Zenit körüli ív Szekszárd felett  (2014.09.14. 16:33). Fotó: Cser Jolán

A nap körül megjelenő ritka optikai jelenség, amelyben a Nap nem lehet magasabban 32 foknál. Napkelte után vagy napnyugta előtt jelenik meg. Az égbolt mosolyának is nevezik. Fordított szivárványhoz hasonlít, melynek középpontja a zenit. Az ív zenit felé eső részén kék színű, középen zöldessárga, a zenittől távolabb eső részén pedig vöröses. A szivárvánnyal ellentétben nem vízcseppeken, hanem a 8–10 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályokon megtörő fény hozza létre. Nagyon hideg idő esetén létrejöhet alacsonyan elhelyezkedő, gyémántpornak nevezett jégkristályokon is.

Melléknap vagy vaknap Szekszárd felett (2014.09.18). Fotó: Cser Jolán 

Melléknap vagy vaknap (angolul sundog, azaz „napkutya”), régi magyar neve: cimbora. A Nap jobb vagy bal oldalán alakulhat ki, 22° távolságra. Többnyire akkor jelenik meg, ha a Nap már alacsonyan jár.

Úgynevezett körülíró ív, napnyugtakor a szekszárdi dombok felett (2016.06.01., 18:55). Fotó: Cser Jolán

A legkoroptika.hu információi szerint, ha a Nap 29°-nál magasabban tartózkodik a 22°-os haló körül megjelenhet a körülírt ív. Alakja a Nap magasságának függvénye. Ha a Nap a zeniten tartózkodik, akkor a körülírt ív beleolvad a 22°-os halóba. Ahogy csökken a Nap magassága az ív egyre laposabb lesz, majd leginkább egy almára hasonlít. Gyakran csak az ív alsó és/vagy felső része látható, a teljes körülírt ív ritkán figyelhető meg. Ezen két haló leggyakrabban fehéres színű, csak a 22°-hoz közeli alsó és felső részek lehetnek gyengén vörösesek. Hasáb alakú jégkristályok felelősek kialakulásáért, ezért a 22°-os haló kísérőjelensége.

 Holdhalo (holdgyűrű) Szekszárd felett (2015.02.02.). Fotó: Cser Jolán

A holdhalo az úgynevezett halojelenségek csoportjába tartozik, hatalmas fényes kör a Hold körül, mely hatszög alakú jégkristályok esetén fordul elő. A jelenség a fátyolfelhők jégkristályain megtörő napfény miatt jön létre a fényes égitestek körül. Megjelenése lassan változhat a felhők nem egyenletes anyageloszlása miatt. A kristályok alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt halo típusáért. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át. A légiforgalom növekedésével a jelenség egyre gyakrabban megfigyelhető a kondenzcsíkok miatt keletkező mesterséges felhőknél is – írja a Wikipedia.org.

Tyndall-sugarak: nem halo-, de légköri jelenség

Tyndall-sugarak Szekszárd felett (2015.06.14). Fotó: Cser Jolán

John Tyndall 19. századi ír fizikusról elnevezett jelenség. A tavaszi és kora őszi időszakban gomolyfelhős időben viszonylag gyakori jelenség. A gomolyfelhőkön áthatolva a napsugarak világos és sötét sávok váltakozásával fényjátékot hoznak létre a felhő Nappal szemközti oldalán. A gomolyfelhő által leárnyékolt sötét sávok, és az akadálytalanul áthatoló fény által kirajzolódó világos sávok váltakozása legyező alakot formálnak. Hasonló optikai látvány tárulhat elénk az erdőben sétálva is.




Read previous post:
Close